-
Egy este, amit sose fogunk elfelejteni!
Nem vagyok egy nagy sport rajongó, sőt igazából sose értettem, hogy miért élvezet 90 percen keresztül azt bámulni, hogy pasik futkosnak egy labda után. Az egyetlen sportmérkőzés, ami letudta kötni a figyelmemet az a kézilabda volt. No, persze nem azért, mert akkor szakmai hozzáértéssel figyeltem volna, de sokkal jobban sikerült felfognom a szabályokat, a szurkolók is nagyon kedvesek voltak és mindig jó volt a hangulat. Zsófi barátnőm viszont komoly rajongó volt. Kente-vágta az össze szabályt és mindig képben volt, hogy melyik csapat hol áll a tabellán. Ha jól emlékszem 15-16 évesek lehettünk, amikor elmentünk az első kézimeccsre. Tulajdonképpen nem is értem, hogy egészen addig miért nem voltunk, mivel én kb.…